Az igazoltan patkányok által terjesztett betegségek közül a pestis, leptospirosis, trichinellosis, a rágcsáló kiütéses tífusz, patkányharapási láz és a vírusos hemorrhagiás láz a legfontosabb.

A szabad természetben és az ember közelében egyaránt élnek populációi, ezek életmódja némiképp eltérő. Ember által létesített környezetben előfordulnak például lakóépületekben, raktárakban, üzemcsarnokokban, kikötőkben, pályaudvarokon, állattartó telepeken, csatornahálózatban, hulladékfeldolgozó telepeken. A vándorpatkány jellegzetesen éjszakai állat, rejtett életmódot folytat, nappal fészkében tanyázik. A fészekből óvatosan jön elő és megszokott ösvényeken közlekedik, mindig oly módon, hogy testének egyik oldala valamilyen felülethez közel legyen. 

Fűtött helyen egész évben szaporodik. A nőstény 3-4 hetes vemhesség után almonként 4-10 kölyköt ellik, és ideális esetben évente 5 (de akár 8) alkalommal is. A vándorpatkány 18-25 cm hosszú, szürkésbarna, szürkésfehér hasú. Fülei rövidek, farka testhosszánál rövidebb, szőre gyakran szennyezett. Testtömege 200-400 g. A vándorpatkány mindenevő.  Gyors alapanyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt, állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell. Az éhezést és a szomjúságot igen rosszul tűri, táplálék, vagy folyadék nélkül napok alatt elpusztul. Táplálék hiányában ivadékait, vagy beteg társait is felfalja.

A házi patkány az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban épületek padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, főleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet.

A házi patkány 13-20 cm hosszú, barnás-fekete, sötétszürke hasú. Fülei hosszúak, farka a testénél hosszabb, szőre selymes fényű, tiszta. A kifejlett példányok testtömege 150-200 g. Mindenevő, főleg a szemes terményeket kedveli, de a vándorpatkánynál szívesebben fogyaszt gyümölcsöket is.

Domináns hím vezette csoportokban él. A házi patkány a vándorpatkánynál kevésbé szapora. Főként március és november között szaporodik, évente 3-5 alkalommal ellik, 23-24 nap vemhesség után 7-8 utódot.

Az egerek által terjesztett betegségek közül a fertőző agyhártyagyulladás és a salmonellosis (gyomor-bél betegség) a legfontosabb.  Az ember közvetlen környezetében tartózkodik.

A házi egér rendkívül szapora, meleg helyen egész éven át szaporodnak. Egy-egy egér párnak optimális körülmények között évente 1 000 ivadéka is lehet. Fészkét az épületen belül a falak mentén lyukakban, vagy régóta felhalmozott és nem bolygatott anyagokban alakítja  ki, papírral, ronggyal, vattával, vagy növényi részekkel béleli ki. Elszaporodásuk mértéke a zavartalan fészkelés lehetőségétől és a táplálék mennyiségétől függ.

A házi egér mindenevő, bármely tápláléknak alkalmas növényi és állati eredetű anyagot elfogyaszt. Folyadékigénye kicsi.  A házi egér 8-10 cm hosszú, sárgásszürkés-fekete színezetű, farka testhosszával megegyező.

Keveset vándorol. Ha kedvező életfeltételeket talál, akár egész életét egy 1,5- 2 méter sugarú körben leélheti és ezt a területet (akciórádiuszt) mindaddig nem hagyja el, amíg életfeltételei meg nem változnak. Kizárólag passzív úton (pl. csomagolóanyaggal, élelmiszerrel stb.) hurcolják be.

A házi egér és a mezei egér kereszteződéséből származik a güzüegér.  A güzüegér 6-8 cm hosszú, palaszürke, hasa és lábai fehérek, a farka a testhosszánál rövidebb. A szabadban a fű- és gabonafélék kalászait fogyasztja, de rovarokkal is táplálkozik, a zárt térbe behúzódva a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt. A szabadban szénakazalban, faodvakban él, de a kertes házakba, vagy raktárakba is behúzódhat, ahol fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat. A güzüegér életciklusára a tavaszra korlátozódó szaporodás, majd az együtt maradó családok közös áttelelése jellemző.